2017. január 10., kedd

Naiv Ügyfél megtalálta a bankot, amelyik semmit sem tanult a válságból

Ennek a cikknek kivételesen semmi köze a blog tematikájához. De a pénz mindenható uralmához, a személyes küzdelmeim bemutatásához nagyon is van köze. Legutóbb leírtam a gondolataim a pénz világáról, és biztos többen vannak, akik egyszerűen nem érthetik ezt az egészet, amit a pénz hiányáról összekesergek itt néha, már amikor épp összecsapnak a fejem felett a hullámok. Főleg, hogy mindig csak arra hivatkozom, hogy csak az érti, aki benne van.

Akik követik a blogomat, tudják, hogy júliusban egy családi haláleset kapcsán átéltem egy nagyon komoly megaláztatást, kifejezetten a pénz hiánya miatt. Itt olvasható. Annyira durva volt a szituáció, hogy még a gyászt és a fájdalmat is elnyomta, illetve a fájdalmat felerősítette, csak másként.

Írtam a blogomon az augusztusi helyzetértékelőben, hogy a temetés után egy újabb sokk érkezett. A semmiből mégis előteremtett 430 ezres temetési költséget újabb 420 ezer forinttal megfejelve a számlavezető bankom a lehető legrosszabbkor felmondta a céges folyószámlahitelkeret szerződést, egy héttel a temetés után, amikor minden pénzünkből kifogytunk.

Ez már padlóra küldött. De annyira, hogy felháborodásomban megírtam a sztorit "Naiv Ügyfél" stílusban, s annak zarándokhelyére, az Indexen is publikáló Tékozló Homár blogba akartam beküldeni, hadd lássa ország-világ.

De egy partnerem lebeszélt róla. A legfőbb érve az volt, hogy magamat idegesítem fel csak, de higgyem el, semmi sem fog változni. Beláttam, hogy igaza van. Így aztán nem lett belőle semmi, a cikk az "asztalfiókban" maradt.

Most azonban utólag úgy gondoltam, fél év távlatából, hogy ha máshol nem, legalább itt a blogon publikálom. Ha már megírtam a gondolataimat a pénzről, ami egy elméleti anyag, akkor ez a sztori nagyon is odaillik mellé gyakorlatiként. 

Bemutatom vele azt a világot, amikor nem segítenek Neked. Pedig nagy bajban vagy: pénz kéne, de rögtön.

Igen, lehet, hogy nem hibás a világ, "csak" egyszerűen ilyen. De szerintem ez a sztori, és minden hasonló eset akkor is megengedhetetlen, mert a legfontosabb, az emberi tényező 100 százalékban hiányzik belőle és arról, hogy ez így rendben van, soha senki nem fog tudni engem meggyőzni.

A történet:

Naiv Ügyfél megtalálta a bankot, amelyik semmit sem tanult a válságból


Történt, hogy Naiv Ügyfél - üzleti ügyfélként -  17 évig mindig pontosan fizetett a banknak, mígnem a bank váratlanul felmondta a kéthavi bevételével felérő céges folyószámlahitelét. Majd amikor ezt Naiv Ügyfél nem tudta a 30 napos felmondási időre kifizetni, két hét múlva KHR listára tétellel fenyegette meg, egyben nem engedte pontosan fizetni a Naiv Ügyfél jelzáloghitelét, sőt 23 napos késedelem után a jelzáloghitelét is fel akarta mondani. Egy lidércnyomásos időszak átélt, ügyfél oldali története Naiv Ügyfél és a CIB Bank közötti egyenlőtlen harcban, melyben a bank csak egy valamiben volt végig következetes: semmilyen segítő kezet nem nyújtott a bajba jutott ügyfelének. Ezért (ne) legyél 17 évig céges ügyfél a CIB Banknál!

Naiv Ügyfél annyira jól érezte magát a CIB Banknál még 1997-ben, hogy később elhatározta, a céges számlavezetését is ide hozza. 2001-től folyamatos bevételek jöttek a céges számlára, így a bank pár év múlva kedvezményes céges hitelkártyát ajánlott fel, melyet a termék kivezetését követően céges folyószámlahitellé változtatott.

Naiv Ügyfél azt hitte, a bank és ő egyenrangú partnerek, akik szabad akaratból szerződtek: neki forrásra van szüksége, a banknak pedig kamatbevételre. Így segítik egymást a nehéz időkben.

Ment is a mosolygós korszak egészen addig, amíg Naiv Ügyfél 17 év problémamentes és végig pontosan fizető időszak után egyszer csak bajba került. Méghozzá a bajt éppen onnan kapta, ahonnan nem is számított rá: a banktól. A hitelintézet ugyanis váratlanul felmondta a folyószámla hitelszerződését, indoklás nélkül.

Ami persze nem kötelező.

De azért 17 év után talán mégis...

Az természetesen Naiv Ügyfél problémája, hogy erre a felmondásra pár nappal azután került sor, hogy épp eltemették a menyasszonya tüdőrákos, de ettől teljesen független orvosi műhibában váratlanul elhunyt édesanyját, amely közel félmilliós költséggel járt. Ráadásul utána meg is kellett élni valamiből, mivel Naiv Ügyfél menyasszonya fizetés nélküli szabadságon volt az édesanyja ápolása miatt, hiszen a normál szabadsága már elfogyott.

Naiv Ügyfél ezért pontosan tudta, hogy ezt az újabb közel félmillió forintot már nem fogja tudni elővarázsolni, hiszen ez kéthavi teljes bevétele. ÁFÁ-val.

Így is lett.

A banki kapcsolattartója azonban egyszer csak váratlanul felhívta, hogy kiküldi tértivevényesen is a felmondást, mellesleg megkérdezte, miért nem lett feltöltve a társaság mérlege?

- Ahá! Szóval innen fúj a szél! Ezért mondták fel a szerződést! - villant át Naiv Ügyfél agyán, miközben sűrűn magyarázkodott, hogy az idős, nyugdíjas könyvelője, aki 1998 óta könyvel neki és már családtag szinte, 1 hónapig súlyos betegséggel kórházban volt és emiatt csúszik ez a nemzetbiztonságilag bizonyára kiemelt jelentőséggel bíró mérlegfeltöltés.

Amikor Naiv Ügyfél pár nap múlva felhívta a banki kapcsolattartót, hogy sikerült elkészíteni és feltölteni a mérleget, azt a választ kapta a segítség kérésére, hogy mivel a hitel már fel van mondva, ezért csak úgy lehet újra szerződni, ha a teljes tartozás előbb megfizetésre kerül.

Naiv Ügyfél valahogy nem pontosan ebben a formában képzelte volna el egy bank segítségét. Segítségét? Ebben tulajdonképpen semmi segítség nem volt, hiszen ennyi az utcáról betérő friss ügyfélnek is ugyanúgy jár, nem kell hozzá 17 évig hűséggel bankolni egyetlen hitelintézetnél sem!

Amikor aztán Naiv Ügyfél nem tudta kifizetni a felmondott folyószámlahitelt, kérte a banki kapcsolattartóját, hogy legalább a céges jelzáloghitel törlesztőrészletét hadd fizesse ki határidőre, valahogy külön. A válasz az volt, hogy nem lehet, fizesse be a folyószámlára. Naiv Ügyfél be is fizette, ennyivel csökkent is a tartozás, de a jelzáloghitel ettől még persze nem törlesztődött, hiszen a számlán így is tartozás volt, így nem volt honnan levonni.

Naiv Ügyfélnek emellett le kellett írnia egy szkennelt levélben azt is, hogy mikorra vállalja a teljes tartozás megfizetését. Naiv Ügyfél önként vállalta, hogy a bevételeit nem irányitgatja máshová, hanem legkésőbb a következő hónap végéig kifizeti a teljes tartozást a bejövő jóváírásokból, amit a bank is a napnál világosabban látott, mármint hogy nagy valószínűséggel ez meg is fog történni.

Persze Naiv Ügyfél tördelte a kezét a levélben a tekintetben is, hogy igyekszik a hónap végére egy összegben visszafizetni a teljes tartozást. Naiv Ügyfél ezt egy speciális megtakarítására alapozta, mely persze pont akkor zárt be, amikor kikérte a pénzét, ezért a pénze kifizetését két hónapra felfüggesztették, kedvezőtlen piaci folyamatokra hivatkozva. (A Bitpénz blog olvasóinak: ez volt a Compound.fund.)

Hát igen, Naiv Ügyfélnek elég sok összejött éppen... Pont ezért örült volna egy kis menekülő útnak.

Teltek-múltak a napok, mígnem a banki ügyintézője a felmondási határidő után két héttel jó szándékból felhívta Naiv Ügyfelet, hogy mégiscsak be kéne fizetni a tartozást, különben két hét múlva KHR listára teszik.

Naiv Ügyfél megdöbbent. Bár a történetben nem ez volt az első döbbenete. Ahogy az utolsó sem. Ilyen információ ugyanis a felmondó levélben egyáltalán nem szerepelt!

Miután Naiv Ügyfél megtudta, hogy a lakosságtól eltérően a cégeket már 30 napos fizetési késedelemmel is KHR listára varrják, akár 1 forintos tartozással is, ahonnan aztán le nem jön egy jó ideig, akárhogy vergődik, a 30 napos késedelemre írásban kért még kb. 20 napot, ami alatt megérkeznek a teljes visszafizetést biztosító rendszeres bevételek. És akkor minden rendben lesz, gondolta.

Erre már nem kapott választ, azonban másnap kézhez kapott egy postai levelet arról, hogy ha nem fizeti be a két hete esedékes céges jelzáloghitel törlesztőrészletét 8 napon belül, akkor a bank felmondja a jelzáloghitel szerződést és akkor a Naiv Ügyfél 80 éves édesanyja földönfutó lesz. (Utóbbi megállapítás természetesen nem szerepelt a banki levélben, ezt csak a háttérre utaló tényközlési buzgóság vetette mellé.) A levél egyértelműen kijelentő módban fogalmazott, nem feltételes módban, és nem ajánlott semmilyen megoldást. Pontosabban egyet: Naiv Ügyfél fizessen 8 napon belül! Emellett a céges Naiv Ügyfélnek mellékelték a kifejezetten magánszemélyeknek szóló adósságkezelési tanácsokat. Bizonyára a nyomda ördöge - futott át Naiv Ügyfél agyán.

Persze ő fizetett volna, hiszen a törlesztőrészlet nem volt jelentős nagyságú, de a bank csak a folyószámláról volt hajlandó vonni azt, azon viszont minden befizetés előbb a tartozást csökkenti, nem a fontosabb jelzáloghitelt. Márpedig a folyószámlán a korábbi hitelkeret 40 százalékát kitevő tartozás még hátra volt.

Naiv Ügyfél elkeseredett. Ott a kezében a törlesztőrészlet, odaadná a banknak, de az csak úgy hajlandó elvenni, ha a másik tartozást is kifizeti egyben, amire viszont most nincs pénze. Holott ilyen árukapcsolásra Naiv Ügyfél a jelzáloghitel szerződéséből nem emlékezett! A tét pedig egy ingatlan!

Naiv Ügyfél péntek kora délután lévén gyorsan cselekedett. A nevéből fakadóan naivan megpróbálta felhívni a gépi levél alján szereplő vezetőt. Minden előbányászott vezetékes számon a bank ügyfélszolgálata vette fel a telefont (ügyes!), így Naiv Ügyfél végül ezen keresztül kérte az érintett illetékest.

Az volt a válasz, hogy azt nem lehet. Naiv Ügyfél csak egy e-mail címre tud írni, ott írja le a panaszát, aztán majd lesz valami. Amikor már ott van a telefonvonalban, tegye le és írjon egy sokkal lassabb és kevéssé interaktív e-mailt!

Itt biztosan elgurult valakinek a gyógyszere, vélte Naiv Ügyfél. És nem neki. Úgy gondolta.

Naiv Ügyfél agyán az már át sem suhant, hogy mi lenne, ha nem tudna e-mailt írni, de az viszont igen, hogy persze, majd jól ellevelezgetünk itt a bankkal, közben meg eltelik a bűvös 8 nap és a bank máris a zsebében érezheti a lakást a 80 éves édesanya nélkül. Ezért Naiv Ügyfél kérte, hadd beszéljen mégiscsak a vezetővel. - Azt nem lehet! - csattant a válasz, de Naiv Ügyfél végül csak kisírta, hogy visszahívják, ám előbb hadd tájékozódjanak az ügyéről.

A bank azonban nem váltotta be az ígéretét, hiszen azóta már két és fél munkanap is eltelt, Naiv Ügyfelet mégsem hívta vissza senki. Ekkor Naiv Ügyfélben felmerült, hogy ez akár még tudatos cselekmény is lehet, hiszen így a bank ráteheti a kezét az ingatlanra és ezzel megszabadulhat a felmondáskor még csak mindössze 23 napja nem fizető Naiv Ügyfelétől. (Pontosabban fizetni akaró, csak azt a bank által el nem fogadó Naiv Ügyféltől.)

Végül a Naiv Ügyfél kissé kellemetlenül, de egy partnerétől kisírt annyi pénzt előre egy később elvégzendő munka fejében, hogy rendezhesse a teljes tartozását a bank felé és ezzel pontot tehessen ennek a lidércnyomásnak a végére.

Közben pedig megírta ezt a panaszát, hogy lehetőleg mindenkit eltanácsoljon attól, hogy céges hitelt vegyen fel ettől a rugalmatlan, kompromisszumkeresésre és a 17 éve nála bankoló, bajba került Naiv Ügyfelének semmilyen segítő kezet nem nyújtó, szenvtelen banktól.

Főleg, hogy ezt a bajt szegről-végről végül is éppen maga a bank hozta Naiv Ügyfélre.

Naiv Ügyfél most alaposan megbántva érzi magát és lelki sebei nyalogatása közben úgy gondolja, az elmúlt 17 évi pénzügyi bizalmát nem egy stabil alapra, hanem egy végtelen fekete lyukba öntötte, mely egy csendes napon akár őt magát is elnyelhette volna.

Naiv Ügyfél azzal a költői kérdéssel zárja panaszáradatát, hogy vajon megérte-e 17 évig hűségesnek lenni?

A kérdése megválaszolását a bölcs Nagyérdeműre bízza...

5 megjegyzés:

  1. Ez durva sztori nagyon! Vajon hány hány Naiv Ügyfele van még a fent említett banknak? Pfff....:-(

    VálaszTörlés
  2. Engem a érdekelne, hogy van-e olyan bank, ami nem így működik? Jobb-e egyik bank a másiknál, és most nem az anyagi részére gondolok, hanem az emberi oldalra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, és még csak azt sem mondanám, hogy ez magyar banki dolog. Itt is ugyanilyenek a bankok.

      Törlés
    2. Hol az az itt Bearnie? :-)

      Törlés